A megnyugvá szigetén

Haza jöttem. A sok otthonom közül oda, amit a leginkább otthonomnak érzek. Bár ez azoknak, akik nem ismernek annyira furcsa lehet, de ehhez, a nekem igazi OTTHON-hoz, semmilyen vérségi kötelék nem fűz.

Hozzájuk köt az életemnek azon szakasza, amelyikben megtanultam élni. Ők tanítottak meg repülni :D harcolni, és alig várják, h elintegethessenek, mikor egy fiúval elindulok valahova :D Köztük van az ember, akinek ha akarnék sem tudnék hazudni, így hát nem akarok. A kompromisszumos megoldás pedig az, h nem kérdez hülyeségeket:D, mint például mit ittatok a buliban:D, vagy meddig söröztetek este, vagy mikor feküdtél le aludni.

A lényeg az, h most köztük vagyok a megnyugvás szigetén, és feltöltődöm:D