Múltról a jövő nemzedékével
DIÁKSZEMMEL – 1956 A ZRÍNYI-GIMNÁZIUMBAN
| Mit jelent a mai fiataloknak 1956? Mennyire érdeklik őket az akkori történések? Megfelelő hangsúlyt kap-e manapság ez a rendkívül fontos történelmi esemény? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések kerültek napirendre azon a történelmi kerekasztal-beszélgetésen, melyet több diák részvételével szerveztek a Zrínyi Miklós Gimnáziumban. |
Az 1956-ot boncolgató eszmecserén Gyimesi Márton, az intézmény történelemtanára és hat diák ült össze, hogy kötetlenül elbeszélgessenek a magyar történelem egyik legfontosabb eseményéről, illetve annak mai megítéléséről. A pedagógus bevezetőjében elmondta, 1956 nagyon sokáig elhallgatott témának számított, s ma is akadnak olyan iskolák, ahol nem kap kellő hangsúlyt. Korábban másképpen, vagy egyáltalán nem lehetett ezt tanítani a fiataloknak, míg manapság a középiskolás oktatásban általában a 12. évfolyamon a második félévben oktatják az 1956-os forradalmat, így előfordul, hogy néhány pedagógus csak átsiklik ezen. Emellett az általános iskolában sem tanulják a gyerekek olyan részletesen ’56-ot. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy a mai tizenévesek többsége kevésbé ismeri az akkori eseményeket, mint például az 1848–49-es szabadságharc fordulópontjait.
– Úgy vélem, a mai fiatalokat érdekli, hogy mi történt 56-ban, és mi vezetett a forradalom kitöréséhez. Fontos, hogy a tanulók minél többet tudjanak meg a forradalommal kapcsolatban, hiszen csak így alakulhat ki reális kép bennük erről. 1989-ig ezt az eseményt még ellenforradalomként titulálták, s ha eltelik még pár év, akkor talán egyszerűbbé válik 1956 tanítása, és a tanulók is több forrásból informálódhatnak ezzel kapcsolatban, kezdte amolyan gondolatébresztőként a pedagógus.
Kecskés Judit: Általános iskolában tanultunk már az 1956-os forradalomról, de megítélésem szerint ez eléggé felületes volt. Amit igazán tudok erről, az az, amit a nagymamám elmesélt nekem. Ő végigélte a zalaegerszegi eseményeket, azaz hitelesen tud beszámolni a történésekről. Mamám bátyja ugyancsak részt vett a forradalomban, és a családnak később meg kellett őt védeni az üldöztetéstől. Okos dolognak tartom, hogy a forradalmat a középiskola 12. évfolyamán tanítják, mert egy érett fiatal jobban megérti ennek a jelentőségét és fontosságát. Majdhogynem a mi korosztályunk volt, aki elindította az 56-os forradalmat, így talán mi még jobban átérezzük az események súlyát.
|
|
|
|
Gyimesi Márton | Kecskés Judit | Bognár András | Kovács Beáta |
Bognár András: A városi október 23-i ünnepség egyik szereplője leszek, így egy kicsit többet tudok az 56-os eseményekről. A forradalomról a legtöbb információt a televízió-műsorokból szereztem. Úgy látom, a forradalom egyik legnagyobb tette, hogy a velem egykorú fiatalok képesek voltak egy rendszerrel szembeszállni, és a változások, egy jobb élet reményében küzdeni az óriási túlerővel szemben. Fegyvert fogtak, képviselték a véleményüket, nem hagyták elnyomni magukat és a legvégsőkig kitartottak. A nagymamám nekem is sokat mesélt arról, hogy az ő kis falujukban mik történtek a forradalom idején.
Kovács Beáta: Általános iskolában mi is vettük 56-ot, de szerintem az nagyon kevés volt. Tavaly a mi osztályunk készítette az október 23-i ünnepséget, s akkor sok mindent megtudtunk ezzel kapcsolatban. A nagypapám szintén sokat mesélt erről, mert ő is részt vett a forradalomban. Rengeteg újságcikk és könyv foglalkozik az 56-os forradalommal, így akit érdekel, az utána tud nézni.
Biczó Roland: Teljes és mélyreható ismereteim nekem sincsenek 56-tal kapcsolatban, de folyamatosan azon vagyok, hogy minél többet tudjak meg erről a fontos történelmi eseményről. Először az unokatestvéremtől hallottam erről, ő sokat olvasott ilyen témában, így rengeteg dolgot el tudott magyarázni nekem. Ahhoz viszont nagyon sokat kell az eseményekkel foglalkoznunk, hogy felfogjuk az akkori emberek céljait és gondolatait. Gyermekkoromban kezembe akadt egy könyv, amely 56 történéseit dolgozta fel képekben, de rengeteg korabeli újságcikket tartalmazott, s már akkor elgondolkoztam azon, hogy mindez milyen fontos volt a magyarok életében.
Pulai Gábor: Az általános iskolás tanulmányaimból nem sok mindenre emlékszem az 1956-os forradalommal kapcsolatban, de mivel én is részt veszek az idei ünnepségen, ezért sok olyan dolgot tudtam meg, amiről korábban nem voltak ismereteim. Utánanéztem bizonyos dolgoknak, és egy 6–7 perces, 56-ot bemutató videoanyagot sikerült összeállítanom a megemlékezésre. Meglepődve tapasztaltam, hogy a világhálón mennyi ilyen témájú weboldal létezik, ahonnét egyedi anyagokhoz juthatnak hozzá az érdeklődők. A mi családunkban a nagyszülők beszélnek gyakran 56-ról, ők átélték az eseményeket, és ők mondják el nekünk, hogy merre ment a tömeg, mit kiabáltak, és mi történt a fontosabb napokon.
Sors Viktória: Az általános iskolai tankönyvekben nagyon szárazon taglalják 56-ot, de a valódi életérzésekkel nem foglalkoznak a források. Én több helyről is szereztem információkat 1956-ról, s igazán akkor értettem meg, hogy milyen kötöttségek és elnyomás alatt élték mindennapjaikat a magyar emberek. Rossz volt rájönni, hogy ilyen történhetett akkor a világban. Nagypapám egyszer elmesélte, az egyik sortüzet úgy úszta meg, hogy az egyik barátja elrángatta a térről, mert beszélni akart vele. Az akkor élő emberek tudják igazán hitelesen visszaadni nekünk a dolgokat, mert a könyvekben csak egy szegmense olvasható.
A mai fiatalok fontosnak tartják, hogy az átlagosnál többet tudjanak az 1956-os eseményekről? Kellő hangsúlyt kap 1956? – merültek fel a következő kérdések.
|
|
|
Biczó Roland | Pulai Gábor | Sors Viktória |
K. J.: Az, amit a tankönyvekben olvashatunk, nem biztos, hogy elég 56-ról. A többség viszont nem veszi a fáradságot, hogy utána olvasson, ámbár akadnak olyanok, akik igenis fontosnak tartják ezt.
B. A.: Sajnos, a mai ifjúság nagyobb hányadát nem érdeklik ezek a dolgok. Rengeteg olyan fiatal van, akik egyáltalán nem foglalkoznak 56-tal. Ebben egy kicsit talán a média is hibás, hiszen komolyabb, erről szóló dokumentumfilmeket, előadásokat csak nagy ritkán tűznek műsorra. Ez pedig roppant lényeges lenne, mert így több diák érdeklődését lehetne felkelteni. Én több, ’56-tal foglalkozó filmet is meg szeretnék nézni az elkövetkező hetekben, hiszen itt más-más aspektusban ábrázolják az eseményeket.
K. B.: Szerintem a mai fiatalokat nem érdekli ’56, csak kötelező tananyagként és kötelező ünnepségként fogják fel az egészet. Akadnak, akik utánanéznek ennek, de ők vannak a kevesebben. Az osztályunkkal a héten felutazunk Budapestre egy megemlékezésre, és ellátogatunk a 301-es parcellához is. Szerintem fontos, hogy méltóképpen megemlékezzünk a forradalom 50. évfordulójáról.
B. R.: Sokáig beszélni sem lehetett arról, hogy valójában mi történt, s a mai kor óriási forgataga is hozzájárul ahhoz, hogy elveszik 1956. A fiatalok többsége éppen emiatt nem érdeklődik ezután.
P. G.: Ha több információ állna a fiatalok rendelkezésre ’56-tal kapcsolatban, akkor egész biztosan többen mélyülnének el a témában. Ebben feltétlenül előbbre kellene lépnie az országnak.
S. V.: A legnagyobb baj, hogy a mai fiatalságot nem is igazán érdekli a történelem, így 1956 sem.
A diákok abban egyetértettek, jó volna, ha az 1956-os forradalom még nagyobb hangsúlyt kapna a mindennapok során, s még több fiatal érezné át az akkori események rendkívüli történelmi jelentőségét. Leszögezték, hogy szülőként mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy gyerekeik minél jobban megismerjék az egész országot megmozgató forradalom történéseit.
