Ma van László Főnök születés nappja. Úgy vettek tortát, hogy mindenkinek jusson egy szelet, még nekünk is, mezei hangyáknak. Szóltak, hogy menjünk, mert ott a torta. Én mentem is. Kérdezik a többiek, hogy miért van még a 2 szelet. Mondom a leányok még nem ettek. Heidi mondta, hogy nem kér, mert most nem jó a gyomra. Acélbetkós csak dolgozott, mereven nézve a monitort.
Ági, üzletkötő ismerősöm megkért, hogy mossam el a villáját. Acélbetkós bersze csak arra figyel fel, mikor mondtam, hogy persz elmosom.
Elment a nép. Nem bírtam megenni az egész szeletet, és kérdeztem acélbetkóst, hogy nem kéri-e. Erre minősíthetetlen motyogással közölte, hogy nem. Kérdeztem, hogy miért nem. Erre levágott egy monológott, aminek az volt a lényege, hogy nekünk nem lett félre rakva. Mondom de lett. De akkor hol van? Megettük mert nem jöttetek. De nem lett félre rakva. De félre lett rakva.
Erre azt hitte, hogy könynen lerázható vagyok:
- Jól van, akkor félre lett rakva.
- Akkor miért mondod, hogy nem lett félre rakva.
-Most mondom, hogy félre lett rakva.
-Az előbb nem ezt mondtad.
-Most koolyan ezen vitatkozol?
-Igen baszki, mert nem mond, hogy nem lett félre rakva, mikor oda se oltad a képed, és nem tőled kérdezték, hogy miért nem eszed meg a tortádat.
-Jól van. Én nem vagyok hajlandó ezen vitázni.
Kész. Ugye nem én vagyok a nem normális, ha ezen kiakadok??????
És még 2,5 órát le kell vele húznom a melóba.
